Megnéztem ma reggel:)( a Kismamát).Régen nagy fan voltam (előfizettem), meg is kaptam érte a p-on a magamét néhány tudományos főmunkatárstól, hogy az a lap micsoda egy lúzer-ős-bezzeganya képző intézmény;). Én szerettem. Ahogy ma átlapoztam, úgy láttam, teljesen átalakult egy-két év alatt. Vagy én alakultam át, aktualitását vesztette számomra a téma, nemtom.De örülök, hogy oda is írsz. És csodálkozom, hogy mehet a váltás ilyen könnyedén. Egyik lehetőségből ki, másikba be. Igazán szerencsés vagy.

Hát, sok minden eszembe jutott erről...
A kismama és a P. két külön téma, egyébként az utóbbiban az az egyedülálló hihetetlenül jó, hogy bármivel szembe mehet és bátran írhat mindenről. Egy nyomtatott újság pedig nyilván nem, tehát aki benne ír, folyamatosan lavíroz a semleges, vagy a fizetett témák között. És folymaatosan szolgáltat. És sok mindent sajnálok a P-vel kapcsolatban, például, hogy nem voltam elég bátor, mert az íráshoz bátorság kell, nekem meg nincs. Ezt például kiválóan alkalmazta néhány p-s szerző, viszont bárkinek, akiben van egy kis exhibicionizmus, remek lehetőség arra, hogy megmérje magát a nyilvánosság előtt. Szóval azt gondolom, hogy a kitartásom nagyobb volt, mint a napi szintű hír- és véleménygyártáshoz a tehetségem, és jóval előbb abba kellett volna hagynom, amit magamtól biztosan nem tettem volna meg, de hát semmi sem véletlen. És azt sem felejtem el, hogy a P. nélkül nem ment volna az összes többi hely sem, ahol most írok, és hát szerencse, vagy bátorság, nagyképűség, ügyeskedés, a fene tudja. Mindenki arra megy, amerre tud. És amerre engedik.

W.J.

Én is azon gondolkodtam, hogy mennyire könnyen ment a váltás Neked. Persze tudom én, hogy lesznek közben sebek is, de valahogy mégis rövid időszak volt. Azér azt se feletsük el, hogy a tehetség utat tőr magának. Itt az elő pl. Gratula!!!!!!