Vasmacs

Három napos vidéki "száműzetés" után, mely idő alatt jórészt a fenekemen ültem az autóban, végre újra körülvesz az otthon melege (mely 20 fokra maximalizálódott. Oltások, melyet beadtak, 4, kiváló. Rendelőben eltöltött várakozás - és marék idegen baci bekapása) 62 óra. Sajnos, erős felindultságomban, sikerült így elköszönnöm vadonat új, még meleg háziorvosomtól.:" Ez nagyon kemény volt, legközelebb akkor jövök, ha halálomon leszek, viszlát!" Még távoztomban hallottam, hogy röhögnek, de lehet, nem így kellett volna nyitnom.

Visszatérve az autózásra, mire hazaértünk este, olyan szinten tele lett a bugyim a folyamatos gyerekek fel és leöltöztetésével, hogy ha még egy kölökről kellett volna huszadszorra letekernem a sálat és fel-le venni a sapkát, bizony isten kivetem magam a hév elé. Annyira kész vagyok, hogy nem lehet egyszerűen csak kipattani az autóból és kiszállni, valamint felhúzni a csukát és elindulni, mindent egy háromnegyed órás öltözködési tanácsadás, veszekedés, könyörgés és üvöltés előz meg...wááááá. Egyébként jó volt. Mozi és korcsolya mellett, anyámmal látogatást tettünk a marcali Tescoban. Muszáj volt, bármennyire is rühellem a tesco intézményt, meg kellett néznem, hogy milyen, amikor Marcaliban valami városi dolog van. Ezt persze csak az értheti, aki megélte 20 évvel ezelőtt, hogy kiürül az utca is, hétköznap 16:30 után és pont olyan a "város", mintha csak díszlet lenne valahová. Szóval a marhás szelet és lenyelt bélyegek földjén a kapitalista, imperialista erők kopogtatnak, s majd kiderül, hogy mit tudnak kezdeni a helyi felhozatallal. Mama szerint, nagy dolog ez, legalább olyan, mintha villamos is lenne...A Tesco rudi azonban mindenhol ugyanaz.