E heti kérdésem, ami ma fészkelte be magát az agyamba, miközben családom "ex" tagjairól próbáltam megállapítani, hogy a valóság mely részét képesek felfogni, szóval azon gondolkodtam, hogy attól, hogy valaki magját szétszórva apuka, várhat-e mindenféle apai jogokat a gyerekétől. Van-e beleszólása a gyereknek a saját apjával való kapcsolatába, vagy az apai tekintély, vérjog előtt kutya kötelesség meghajolni. Minden esetben felül kell emelkedni az idiotizmuson, helyén kell kezelni a tiszteletadást, vagy ki lehet egy szűk körből lépni, vissza sem nézve, hogy ne kelljen egy életen át játszani egy olyan szerepet, ami rossz és nem nekünk való.

Vajon a saját apai képünk feljogosít minket arra, hogy gondolkodás nélkül mi is azt várjuk el a gyerekünktől, amit tőlünk vártak el a szüleink? Társadalmi kép-e, ha nem képesek az emberek változtatni, nem mernek, vagy tudnak új dolgokat gondolni, alkotni és képezni? Nem ezért nem vagyunk növények?