Vasmacs

Szóval, van egy halovány sejtésem, hogy soha többet nem lesz osztálytalálkozó, mert az nem véletlen, hogy eddig sem volt. Azt hiszem, az, hogy autóval mentem, már eleve elhibázott lépés volt, ezt közvetlenül az érkezés utáni egy percben felmértem, s irigykedve néztem Petit, ahogy ijedtében letolta az első körét. Az osztályból mindenki eljött, aki kompenzálni akart, valamit, vagy megmutatni, hogy mi lett vele, mert valamilyen kisebbségi érzés gyötörte azért a nyomorék 4 évért. Jó, néhányan kíváncsiságból, nekik kifejezetten örültem, mint kiderült egy csaj, itt lakik tőlünk 400 méterre. Egész este csak ültem, hang alig jött ki a torokfájástól a torkomon, de ezt nem nagyon akartam nagydobra verni, nehogy valaki még beijedjen, hogy H1N1, szóval néztem egy halom embert és nem értettem, hogy mit keresek ott. Néhányukkal túlteljesítettem a tervet, mert többet beszéltem velük, mint a gimiben összesen. Értelmes, mély beszélgetés nem volt, mert üvöltött a zene és mert nem nagyon volt mit mondani egymásnak. Volt néhány olyan arc, akik biztos pontok voltak régen, most pedig nem voltak ott, nem nagyon találtam a helyem. Aztán ki tudja, lehet, hogy velük sem... A mag igen hamar belemélyedt a pálinkák, unicumok és sörök tengerébe, kívülről nézni illúzióromboló volt, a hangulathoz pedig elég annyi, hogy Ducka például 9-kor távozott, gyakorlatilag köszönés nélkül:), én ugyan készültem vele hazamenni, aztán mégsem. A társaság jelentős részét azok tették ki, akikre gimi alatt sem voltam kíváncsi, például volt egy fiú csapat, akiket már 15 éve is összekevertem egymással, kábé ennyire érdekeltek, valamint egy marék lány, akik agysejtje összesen annyi, mint egy átlag emberé. A csapat felének azért őszintén örültem, igaz, hozzájuk legközelebb nem kéne osztálytalálkozó. Szerintem egy ilyen akár kínzás is lehetne...