Vasmacs

Párizsból Firenzébe kerültem, legalábbis olvasmányilag. Az jutott eszembe, hogy ha régen születtem volna, akár már nagymama is lehetnék, mert 16 évesen simán szültek a nők, így lenne egy több mint 16 éves lányom és akár unokáim is. Igaz, már nem virgonckodhatnék sokáig, mert negyven körül be is adták a kulcsot. Mindegy, az ismételt olasz hangulat jegyében megvettem a szokásos tusfürdőt, amit elég csak megszagolni és a forró Róma jut eszembe, a romok, nyüzsgés, a valószínűtlen kék ég...A múltkor az jutott az eszembe, hogy mennyire féltem attól, hogy egyszer egyedül kell valahol külföldön lennem. Ha jobban belegondolok, Európa nagyvárosait azóta majdnem mind egyedül csatangoltam be, ebből Brüsszel volt mondjuk a bátortalanabb próbálkozásom, a török negyedben feladtam.

Tegnap vidám vasárnapot tartottunk (semmi egyházi programra ne tessék gondolni), régóta ígérgettem a vidámparkot, most, hogy közeleg a rossz idő, beváltottuk a fenyegetést. Öt órát töltöttünk ott, de még tudtunk volna mit csinálni. Panna felcsábított a szabadeséses rúdra, én meg nem sokat gondolkodtam, hát bevállaltam, ne nézzen puhánynak. Gondoltam, úgy is szeretem, amikor a kocsi gyorsan megdob, aha...Amikor már bekötöttek a székbe, akkor jutott eszembe, hogy miért nem használok az egyik bevásárlóközpontban egy liftet, de akkor már mindegy volt, én meg úgy bepánikoltam! Szörnyű volt, komolyan azt hittem beszarok.

András is közelebbi kapcsolatba került a hullámvasúttal, igaz, csak az utolosó pillanatban lágyultam meg felé, mert azt gondoltam, hogy utálná. A döntés után 10 perccel még gyorsan három kört mentünk, de akkor sajnos már bezárt a bazár. Legközelebb korábban megyünk. Vagy inkább később.