Vasmacs

Ezentúl mindenkit kérek, hogy hívjon csak egyszerűen vasembernek. Mert megcsináltam, pedig azt terveztem, hogy nem fogom, mert erősen tartottam attól, hogy lerokkanok (tekintve a pünkösdi hédervári eseményeket). De nem! Körbetekertem a Balatont, igaz G. hegyére már nem voltam hajlandó felmenni a végén, ami egy utca volt csak és B. értem jött, de szerintem ez nem vesz le semmit a dolog értékéből.

Mindenki kemény volt, első nap Almádiban egy erős kezdés után, amikor mindenki szétcsapta magát, másnap csak délre sikerült embert faragni a társaságból, no de akkor nemcsak legurultunk a dombon, hanem fogtuk magunkat és nekivágtunk a hegyeknek. Csak úgy. Másfél óra múlva nemcsak én toltam a bringát egy kilcsin keresztül, hanem B. is, aki nagy kerékpáros múlttal rendelkezik, így onnantól nem szégyelltem a puhányságom. Mire Szigire megérkeztünk, agy nélküli, röhögős állapotba kerültünk és egy szobában mindenki hanyatt vágódva elaludt másnap 10-ig.

Az egyetlen sérülés, ami ért, alkoholos állapotban keletkezett, a lábfejemmel lerúgtam egy kempingágyat. Igazából nem tudom, hogy hogyan fogjuk beadni a gyerekeinknek később, hogy mit is csinálnak a szüleik, amikor több napra elmennek, de gyanítom, hogy évek múlva sem lesz komolyabb az ilyen össznépi tüntetés. Hogy a pálinka és a bor patakokban folyt, az egy dolog. De hogy felnőtt emberek mit tudnak csinálni még mindig egy öngyújtóval, még akkor is, hogyha rajtuk marad a gatya, az maradjon a mi titkunk. Szörnyű, legközelebb több nőnek kell jönnie:) Mindenesetre évek óta nem röhögtem ennyit, a fáradtság és a sziporka egymással kovalens kötésben vannak.

Képek hamarosan, addig egy, hogy bizonyítsam, nem babot daráltam Bicskén: