2009.06.30. 09:18 winninger jolán
Hipochondria
Ismét bizonyítottam, hogy a lányom tőlem örökölte a hipochondriát. Tegnap előtt este, hiába aludtam el már 11-kor, éjfélkor felébredtem Panna tamagoccsijára. Olyan furán éreztem magam, nyomott a mellkasom, vagy legalább is olyasmi. Átfeküdtem a hátamra, baszki ott is. Jobboldal, tózse. Kész, infarktusom van, vagy legalább is komoly szívrendellenességem. Nyomott és szúrt mindenem, végül már annyira bepánikoltam, hogy azon gondolkodtam, hogy átbringázom a szomszéd utcában lévő ügyeletre. De nagyon lusta voltam, meg elgondolkodtam rajta, lehet,hogy kiröhögnének és nem vennének komolyan, mert biciklivel érkezem, gyalog viszont nem mászkálok a sötétben. Fél háromkor végül elaludtam, de biztos voltam benne, hogy elpatkolok. Reggel rájöttem, hogy csak menstruálni fogok, a mellkasnyomás pedig a mellfeszülés volt. Hiába, tudok még újat mutatni, bár azt hiszem, a hullafoltos ügyeletre menésemet nem lehet felülmúlni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.