Vasmacs

Azt álmodtam, hogy Rómában vagyok. Tudtam, hogy nagyon kevés időm van, egy napom összesen, ezért folyton rohantam volna. Amíg közeledtem, a távolból néztem a sziklapartot, és a messzi hegyeket, sehol ház, sehol ember, csak kő, meg a hullámok. Nem tudom, hogy honnét jön ez mindig, de rendszeresen előjön álmomban, meredek parttal és tudom, hogy sokat kell mennem ahhoz, hogy elérkezzek valahová. Visszatérve Rómához, teljes extázisban voltam és csak azt hajtogattam, hogy a Via Appiához akarok menni, pedig az nem is ott van, hanem messze kifelé a városból. Aztán utolsó mentsvárként a Fórumra akartam lejutni, de nem sikerült és nagyon szomorú voltam, mert már vágtam, hogy marhára nem látok végül semmi és minden szürke volt, sehol nem találtam a pezsgést, meg az égszínkék eget. És egyszer csak azt mondta a mellettem álló, hogy hiszen ez itt Románia és hogy már megyünk is. Király. Ha lenne a pucámban vér és lett volna korábban eszem, már ott élnék, az tuti.