Tegnap két óra reménytelennek tűnő várakozás után, végül bejutottunk a fül-orr gégészetre egy látszólag szimpatikus doktornőhöz. Sajnos a második mondata után, miszerint jó napot, majd egy sok levegővel érkező húúúú felkiáltás után, az "itt bizony lehet, hogy szúrni kell", hagyta el a száját. Délután röpültünk a homeós gyerekorvoshoz, aki mondjuk teljesen nem nyugtatott meg, de legalább megteszünk mindent, hogy ne kelljen neki ezt a barbár dolgot átélnie. Nem is értem, ez még az előző, végül is nem rendesen kikezelt középfülgyulája, előtte soha nem volt baja. Szerintem nem normális, hogy az első ilyen betegségnél már azonnal fülszúrással fenyegetnek. A mi generációnknál világos, hogy mindenkinél ott rezgett a léc, no de ma már alig jár így valaki. Ma már nincs hőemelkedése sem, nyomásra sem fáj a füle, benne van tegnap óta egy marék golyó (homeós), plusz adjuk az antibigyót. Orrcsepp, infralámpa, köptető, szóval jól szórakozunk. Ma a lego történelméről kell írnom, egyelőre sejtelmem sincs, hogy honnan,és mit fogok alkotni. Nem baj, így izgalmas.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.