Vasmacs

Vasárnap jubiláltuk András fülgyulájának két hetes fordulóját, melynek tiszteletére kisöreg reggel kinyitotta a szemét, majd közölte, hogy fáj a füle. Hurrá. ismét összecuccoltuk magunkat és a jól ismert forgatókönyv szerint irányba vettük a Heim Pált, ahol akkora tömeg fogadott minket, mint egy nagyobb rock koncerten. Cserébe itt minden gyerekbe hálni járt a lélek, a szülők meg giga idegek voltak. Csak álltam a betegfelvevő sorában, s próbáltam nem venni levegőt, hogy minél kevesebb baci jusson belém (család a kocsiban), s néztem, hogy a sok félholt gyerek türelemmel várja a sorát, míg a begyulladt szemű pistihez kijön csókosan a doki, mindenkit hátrahagyva és fél órát nézi azt a rohadt csipás szemet. Ezután, hogy végre sorra kerültem, gizike fapofával visszacsűri a tb kártyát, János kórház vezényszóval. "DE", kezdtem volna a magamét, s már jött is a válasz, hogy ez az egy hétvége, amikor csak ott van fül-orr gégészet, király. A város másik vége, új sor, rohadjon meg az egész egészségügy, bosszúból elmentünk moziba és elővettem a homeopátiás segítséget. Ha elfogy a sör, vagy nincs otthon éppen nejlonharisnya, no para, akár vasárnap este is hozzájuthatunk. De ha beteg vagy, és orvos, vagy gyógyszer kell, várd ki a sorod, mert a hétvége az szent, leginkább dögölj meg.