Vasmacs

Gy-vel világnézeti különbségekre leltünk blog olvasás és írás terén. Ő kizárólag tematikus blogokat olvas rendszeresen. Ez nem baj, én meg azt írok rendszeresen, olvasni nincs ilyenekre agyam, ezt a helyet meg végképp nem tematizálnám, inkább olyan legyen, mint egy cigiszünet. "Akkor meg minek jönnék vissza elolvasni, ha nem tudom, hogy mit várjak másnap?" Itt egy kicsit meginogtam, de kivágtam magam: "Hát semmit ne várj! Csak, hogy tudod, valami kis szar lesz, amiben egy kicsit benne van egy másik ember, hogy mire gondolt és hogyan jött ki belőle a világ lenyomata. Nem lehet mindent fakkokba tenni..."

Aztán összeszámoltam, hogy én milyen blogokra kattintok rendszeresen rá és kiderült, hogy kizárólag értelmetlen, élet szülte helyekre. Anya blogot azért olvasok, mert más gyereke mindig "cuki", ráadásul távolról sokkal könnyebb okosnak lenni, a sajátjaimban benne vagyok mélyen és túlgondolom a szitukat. Szóval más anyaságából töltöm magam mindig pozitívvá. Aztán egy Down-kóros kislány mamáját, egy velvetes csajét, meg egy volt velvetesét, egy vidéki tyúkét, valamint egy külföldre költözöttét. Ja, meg egy ismerősöm ismerősét.

Hétről hétre egyre többet kell írnom amúgy, ami tök jó, de érzem az agyamon, hogy leszívja. Ma az jutott az eszembe,amikor háromra már teljesen lezsibbadt a fejem, hogy kezdek megvalósítani valami hülye futurisztikus rémképet. Egész nap gombokat nyomok és monitort figyelek, már a kommunikációm is leszűkül erre a kis dobozra. Ha el kell mennem vhová, akkora telefon löki folyton az infót. Elektronikus köldökzsinóron lógunk, a sok információtól már képtelenek vagyunk elszakadni. Volt egy Wenders film, amiben kitaláltak egy szerkezetet-szemüveget, amin visszanézhették az emberek az álmaikat. Végül olyan függők lettek, hogy nem tudtak a szerkezet nélkül élni, inkább éhen haltak, csak ne kelljen mást csinálni. Kb. 15 éves lehet a film, s ami akkor elképzelhetetlen, megfoghatatlan idea volt, most kezd valósággá válni. Hogyan lesznek a gyerekeink szerelmesek így, milyen élményeket fognak majd kötni az érzésekhez? Msn üzenet érkezett hangokat, vagy mailt-kaptál pöttyenést, amikor én utcáktól, buszoktól, ízektől, szagoktól és annyi minden hétköznapi dologtól érzékenyülök el...Valamelyik nap kerestem egy könyvet a polcon és három perc automatikus keresés után felvillant, hogy rá kéne keresni, ctrl+f-el, egy másodpercre meg is örültem. Az pedig nem egyszer jutott már eszembe, hogy felhívjam a tévé távirányítóját, mert nem találtam.

Hogy mennyire hülyék vagyunk jól mutatja a tévé műsorunk. Nem szoktam nézni, csak dvd-t, meg minimaxot of course. Nagy magányomban bekapcsoltam, pechemre Fábry ment. Fő műsoridőben Komár ecsetelte, hogyan spermázta le egy koncert előtt az ingét, most pedig olyan tehetségkutató versenyt rendez,hogy ki tud jobban úgy csinálni zenére mintha gitározna...Alapvetően szerettem a Fábryt, de médiageci lett. Én inkább mindig csak média munkás maradok. Mindegy, szétszakad a fejem, már nem csak a fülem fáj, hanem nyaktól fölfelé lüktet, de azért sem veszek be semmit, egy hónapja annyi algoflexet nyaltam be, hogy húsz évre túltoltam magam…