Tulajdonképpen nem vagyok dühös, csak csalódott. Vagy még az sem, egyszerűen kezd a tavaszt és a meleget nem váróvédőfalam leomlani és zsigerből vágyom a melegre. Akkor talán nem lennénk megint betegek, mert ugyan Andris már oviban (itt egy elrebegett ima helye), de Gy. ma reggel egy jól irányzott tüsszentéssel beterítette a konyhát oscilloval, nekem meg csigák vannak a torkomban. Panna úgy csinál, mintha jól lenne. És eszembe jutott, hogy egyszer, úgy 16 éve elmentünk a Padossal, Telével, Huszti Zolival Dabasra március 15-én sátorozni. Ha most kinézek az ablakon, akkor síelni mennék inkább, de nyilván akkor ez indokolt volt, nappal biztosan meleg lehetett (emlékszem, hogy pokrócon napoztunk). Aztán arra is emlékszem, hogy éjszaka, valami orbitális szélvihar jött és majd beszartunk a sátorban. Sokáig mindenki kussolt, aztán Huszti Zoli belenyígett az éjszakába, hogy akkor most imádkozzunk. A Tele fejét sem felejtem el soha:) Az pedig csak egy kis mellékzönge, hogy anyám, hogyan engedett el egyáltalán.
Arra is emlékszem, amikor nyolcadikban, vagy hetedikben osztálykirándulni voltunk 15-én és olyan meleg volt, úgy sütött a nap, hogy leégett a fejem. Aztán sortban mentünk el délután a Váci utcába, a Polo citybe a P.O-val. Húsz éve volt. Van még egyáltalán polo city? És Váci utca? És tavasz? Az utóbbi idő befordultságát jelzi, hogy felmerült bennem az ötlet, hogy szervezek valamit a hétvégére, ami nem csak másfél méteres alattiakat érint, azaz előrángatnám a barátaimat. Akikkel nem a gyerekek kötnek össze, bár kétségtelen, hogy egyszerűbb úgy a történet. Mivel senki nincs, aki vigyázhatna a kölkökre, arra jutottam, hogy meghívok valakit, emígyen: Helló, ráérsz a hétvégén? Ki is jöhetsz/jöhettek, én nem igazán vagyok mobil, csak arra, amerre hinta is van. Persze, itt is alhatsz/alhattok, van hely bőven, még Gy. sincs itthon. De az nem baj, ha én meg elugrom egy koncertre, vagy kocsmába addig? Nem felébredősek a gyerekek.
Szóval úgy élnék társasági életet, de frankón nincs pofám felhívni senkit, mert már a régieknek is mind van gyereke. Akinek meg nincs, csak nem hívom el csak úgy, helló, ritkán látlak, találkozunk? Antiszociális lettem. Szóval hívjon már meg valaki, valahová!
(...adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet. Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem!..)
És ha már Balkan Fanatik, itt van egy, erre ébredtem tavaly egész évben, ha meghallom, kipattan a szemem. Végül is egészségesebb, mint a kávé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.