Vasmacs

Halmozottan hátrányos helyzetű lettem ma reggel, szinte varázsütésre. Persze nincs semmi baj, csak nyafogok egy picit, mert annyi mindent kéne csinálnom egész héten, Első Andrást viszont ledöntötte a lábáról a takony. Napi két cikket kell tehát írnom egy dühös kisfiúval, aki szerint a világ összefogott ellene és direkt mi tömtük a szutyit bele az orrába. Borzasztó. Egyébként nincs semmi baja, így mivel mégis csak itthon vagyok, nem teszem ki mindenféle ebolának, amit az oviban köpnek rá (para-anya, első fejezet). Szóval, majd ha rendeződnek a soraink kifejtem, hogy milyen jó is az, amikor végre nem csak magamat hallom belül, mert új gondolatok jönnek, meg inspiráció, szóval már csak idő kéne, hogy papírra vessem őket.