Tegnap Gy. kanmurin az emberi játszmák című remekművön röhögte többed magával halálra magát, amit a metróra vitt magával, ráadásul én adtam a kezébe, hogy valami értelmeset olvasgasson. Lehet, hogy most már átlát majd rajtam, mint a szitán, mert ismeri a játszmáimat, amiket ráadásul én sem ismerek még?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.