Az egész úgy ragadt már rám, mint egy lemoshatatlan mézes kulimász. Beleöregedtem, beleszottyadtam. A csontom legmélyebb sejtjeibe beleitta magát a parttalanság, elmúlás, búcsú, mindent elcseszettség érzés. És akkor fogtam magam és a 103. ikeás szatyor felcibálása után írtam…
