Vasmacs

Hogy valami kis változás azért beindult a lelki életemben, abból is látszik, hogy sokkal pontosabban meg tudom fogalmazni magamnak, hogy mit akarok és azt is hogy mit nem. Nincs vívódás, max. minimális és az is egyre kevésbé érdekel, hogy mit gondol rólam más. Tökéletes példa erre a gyár. Amikor elkezdtem másfél éve ott, azaz itt dolgozni, olyan volt, mint egy mentőmellény. Ami egyrészt jó volt, de utólag annyira mégsem, mert irreálisan felnagyítottam dolgokat. Mindent ott kerestem és az most más kérdés, hogy ideig óráig meg is találtam azt, de utólag belátom, félre vitt. És bár nagyon sok időt töltök még mindig bent, mostanra elmúlt bennem a vágy, hogy ne csak felületes kapcsolataim legyenek a gyárban, felületes beszélgetésekkel, olykor olykor egy két megcsillanással. Rotálódunk. Némiképp csalódtunk. És már az sem érdekel, ha bent a kép rólam egy igazi szélfújta szőke. Mert nekem így pont jó, nem érdekel hogy nem látnak mélyebbre. Mert nem számít. És amikor ezt végiggondoltam, megnyugodtam, mert menthető vagyok:)

ps: hazahoztam K. ruháit mosni a gyárból, mert ő ugye bentlakásos:). Kiteregettem egy részét a radiátorra, amit P. szerzetesi nyugalommal nézett végig, majd gy. is konstatálta a dolgot. Sz. jobban járt a főttojásokkal, amit  K-nak vitt hasonló vezérvonalon, mert az kevésbé félreérthető, így amikor Gy. megkérdezte, akarja-e tudni az egész sztorit, csak legyintettem, ugyan, hagyd...:) S míg P. pszichológusa néhány évtized múlva tud majd miből válogatni, addig arra gondoltam, hogy akár félreérthető is lehetnék, de persze minek. Így lelkiismeretfurdalás nélkül hagyhatok el akár lakáson belül is ismeretlen eredetű férfialsókat, hogy egy nappal később megtaláljam őket...