Végül mindannyian az önmagunkról tervezett kép alul-, vagy fölültervezett példányai leszünk. Hiányokkal, túlzásokkal, de pont nem úgy, ahogy azt előre elterveztük. Még akkor sem, ha esetleg mz/x megmutatta volna, mi pedig lelkesen bólogattunk volna, hogy már a fele is elég lenne. Néztem Gy-t szilveszterkor, ahogyan a kölykök között riszált párat, és olyan hely, forma és időidegen volt minden. Egy régi szilveszteri kép volt, amit majd jól megnézünk, jé, milyen fiatal volt még az apa, emlékszel, hogy meg ijedt Bundi, amikor B. másik ajtón jött be? Most már mi vagyunk a leszállóág. Innen nézve nem is tűnik annyira annak...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.