Igazán hálás vagyok a náthámnak, hogy megvárta, minden harci dologgal elkészüljek, levezessem egyedül a zsúúúrt, majd másnap a családi mókát. Hogy elkapom, biztos volt, így elmondhatjuk, hogy szeptember első két hetét, folyamatos nyűglődéssel kezdtül. Gy, aztán Bundi melegítette a házat ovi nélkül, majd Pann, végül én. Mi lesz még itt tavaszig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.