András ismét a fedélzeten, újra kis manóhang tölti be a lakást. Kérek almalevet, gyere játsszunk, bing, püffff, dzs. És ilyenek. Egyébként, hogy levonjam a végkövetkeztetést, többféle tanulsága is van ennek a négy napnak. Az első az, hogy Bundika már nagy, így simán képes nélkülem tölteni napokat is, feltéve, ha van, aki 24 órában nyalintja a fenekét. Másrészt az is, hogy a Balaton közel van hozzánk, relatív ugye, mert egy fél nap alatt megjárható oda-vissza, enyhe szétcsúszással.
Aztán ma reggel kezdődött minden előlről: szétcsúszott izomzat, belsőszervek és váz. "nem kelek föl, még egy kakaó, még egy mese, még akkor sem." Miután minden fronton érdeklődtünk, hogy próbáljanak legalább az óvó nénik rájönni, hogy mi a manó baj van bent a gyerekkel, valamint minden formában megpróbáltam kihúzni belőle, még játék közben is, hogy mi, vagy ki bántja, tippem sincs. Reggel drasztikus lépésre szántam el magam, miután szép, lírai hagon megbeszéltük, hogy minden kisgyerek oviban van (felsorolva a balatoni spanokat is és a szomszéd kölköket), mert az embernek van dolga, neki is. És az iskola ugye, meg hát vannak hétköznapok és ünnepek, amiket el kell tudni választani. Szóval, mint utolsó, penge érv, elővettem a burkolt fenyegetést. "Andriska, ha ma is sírsz reggel, meg kell gondolnunk, hogy másik ovit nézzünk, új óvó nénikkel, gyerekekkel." Ezt némaság követte, majd minden előzetes gond ellenére, teletolta kakaóval az ovi talettjét orálisan. Ennél a pontnál pedig azért érdemes megtorpanni. Nyilván nem az lesz a megoldás, hogy akkor Andriska, pici kis elkényeztetett egy szem fiacskám nem megy oviba, hanem, hogy mitől lehet igényt teremteni neki, hogy ne undorral menjen be? Ilyenkor köszön be a waldorf ovi? Meg a mindenféle alapítványi csodák? És ki fogja a gyereket kezelni lelkileg, amikor 10 év mulva kéne integrálódnia a többi, kevésbé érzékeny gyerek közé?
És egy ovi váltás mennyire érintené kudarcként? Mi a garancia arra, hogy egy másik csoportban, ahol szintén kialakult rendek és csoportok vannak, szóval ott mitől fogja a hülyéket jobban tolerálni? Én tudom, hogy nehéz jónak lenni egész nap, de annyiszor elmondjuk, hogy nem kell jónak lenni, csak olyannak, amilyennek szeretné magát látni. Azt is tudom, hogy nagy egoval szintén nehéz feldolgozni, hogy egyek vagyunk 28 kiskölyök között, nem pedig az Andriska, nagy AAAAAAA-val. De azért haladjunk már a szocializáció felé valahogy az istenit!!! Másfél éve ovis, én már az iskolán gondolkodom, ő meg még az alapoknál topog.Egyébként pedig csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy tulajdonképpen itt a bizonyíték arra, hogy a pasik mennyivel életképtelenebbek, mint a nők. Tessék, már egy méteresen is sokkal nagyobb cirkuszt csinálnak mindenből és képtelenek a nőktől elszakadni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
monsterwoman1 2010.01.27. 08:41:02
Sztem ott van elcseszve az egész, hogy a mai társadalom mindenek fölé helyezi a közösséget, miközben az egyén elveszni látszik. Nem kell nagy empátia hozzá, hogy belegondoljunk egy 3-4 éves gyerek helyzetébe, amikor egy erős rántással kiragadjuk az addig biztonságot adó megszokott mindennapokból, és rákényszerítünk egy egészen más "életformát". Nem a váltással van a gond, hanem, hogy kevés időt hagyunk gyökeres változásokra.És vannak gyerekek, akiket ez sokkol, és "úgy" maradnak.Arról nem szólva, hogy nem lehet mindenki közösségi ember.Ismerek gyerekeket(valamikori önmagamat is), akiknek az óvoda gyötrelem. Magányos farkasok, akik nem különösebben igénylik kortársaik társaságát. Az iskola más közeg. Ott feladatok vannak, hasznos tevékenységek, amit általában az ilyen gyerekek szívesen fogadnak.(nincs kötelező "játszóidő", "alvóidő", stb).
Sztem az sem normális, ha 30 gyerek lődörög 20-30 négyzetméteren.Én, spec. felnőttként is megőrülök, ha tömeg van körülöttem.Adott két óvónő egy ekkora csoportra. Eleve képtelenség, hogy megkapja a gyerek azt a figyelmet, amit ennyi idősen igényelne(nem kizárólagos törődésről beszélek).
Te dolgoznál másfél évig egy tök szar helyen, amit teljes szívvel utálsz?(de úgy, hogy naponta be kell járnod 8-4-ig ;)))
Szerintem mindig oka van, ha egy gyerek így reagál (pláne, ha ilyen hosszú ideig). A fiam ugyanezt csinálta 3 évesen, de én csak fél évig bírtam, aztán más lehetőség után néztünk. Nem bántam meg. Kivárhattam volna, míg betörik...De úgy látom, a másik verzióval jobban jártam. Határozottan kinyílt, és bízom benne, hogy egyre inkább lesz igénye az emberi kapcsolatokra.
winninger jolán 2010.01.27. 10:32:54
Én is utáltam oviba járni, de én mondjuk összesen egy évet jártam és meggyőződésem, hogy ha normál időben elvisznek oviba, sokkal jobban szocializálódom. És nem hiszek abban, hogy egy szélsőségektől mentes embernek a világot kell átalakítani ahhoz, hogy jól érezze magát benne, mert szerintem ez a kiskapuk keresése. Van, amikor jó döntés és lehet, hogy én is rábólintanék, ha minden kötél szakad és belátom, hogy a gyerekem egyszerűen többet veszít azzal, ha megpróbálom olyan közegbe integrálni, ahol nem képes magát jól érezni. Azt gondolom, hogy magunkban kell megtalálni a megoldásokat, nem egyéb dolgokban, mert nem lesz mindig arra lehetőség, hogy a színesebb, érdekesebb dolgot válasszuk. Én a járt utat szeretem, nyilván gyáva és fantáziátlan és lusta vagyok, hogy nem taposok Andrisnak újat, nem tudom. Majd kiderül, hogy merre és hogyan tovább.
Mi volt a más lehetőség a fiadnál?
monsterwoman1 2010.01.27. 17:19:08
Direkt nem említettem a kommentben, meg egyébként sem akartalak rábeszélni semmire, csupán próbáltam Andris oldaláról láttatni a dolgokat.
Nincs szó arról, hogy szélsőségektől mentes világot akarnék magam, vagy a gyerekem köré (dehogynemdehogynem:)). Én felnőttként is utálom, ha nincs opció.Szerintem egy ekkora gyerekkel nem szabad elhitetni, hogy "nem lesz mindig lehetőség, hogy színesebb és érdekesebb dolgot válasszunk". Ráadásul esetünkben nem is erről volt szó, hanem az érzelmi biztonságról. Amit, ha igyekszünk megadni, akkor előbb-utóbb maguktól is megérnek rá, hogy elfogadjanak számukra kevésbé kellemes helyzeteket is.
monsterwoman1 2010.01.27. 17:29:48
Gy.. 2010.01.28. 17:24:31
Velem egyfolytában bohóckodik óviba menet. Valószínűleg próbál az én értelmi szintemen kommunkálni, s le kell ereszkednie a komolytalanságomhoz, s ez eltereli a figyelmét.
winninger jolán 2010.01.29. 10:45:23
monsterwoman1 2010.01.29. 15:24:20
Az mit jelent, hogy heti egy napot jártok? Kézimunka, beszélgetés, ilyesmi?
Szerintem azért érzik végletesnek az emberek, mert eltér a megszokottól (de ilyen alapon a "hagyományos" is egy véglet.)
Az óvodánkat alapul véve nem érzem, hogy vagy-vagy, fekete-fehér lenne a történet. Jár hozzánk mindenféle gyerek, tévét néző-nem néző, bio kaját fogyasztó-csipszfaló, egészséges-sérült.
Ráadásul a minap w iskolában voltunk (mert a fiamnak ez szeptembertől aktuális, és az osztálytanító jelezte, ne aggódjunk, nem kitétel a gyerek felvételénél, hogy az anyuka bőrsarut, és hosszú klepetust viseljen;).(ahogy körülnéztem átlag farmer-kötöttpulcsi volt a felhozatal)
Amúgy nem vagyok határozott ebben a kérdésben, pl a suli miatt is óriási a nyomás bennem, hezitálok. (abban igen,hogy jót akarok a gyereknek, és az erre vitt)Alakulok, sokat tanít a fiam, amióta velünk van. Csupán ennyi a történet.
Ha Andrisnál időszakonként jön csak elő aaz utálomazovit viselkedés (nem folyamatosan), akkor nem is aggódnék a helyedben. Biztos vagyok benne, mire iskolába kerül, rengeteget változik, hiszen aki ennyi idősen ír ;), ott csakis jól érezheti magát.