Vasmacs

Azt hiszem, ez nem az én hetem lesz, próbálok majd nem eltévedni az országban, és próbálom kiiktatni a fogorvos által keltett bizonytalansági faktort kiiktatni. Az első problémára tesóm a gyógyír, legalábbis ma, aki gondolom tökéletesen tisztában van azzal, hogy miként is közlekedek: Kizárólag a jószerencsével. Ezúton is köszi, azt hiszem, ideje, hogy GPS kerüljön a kocsimba.

Fogam rendkívül bosszantó, gondolatban ezer szituációs gyakorlatot lejátszottam, hogyan győzöm meg a dokit, hogy teljesen rendben van, csak pénteken kezdődött minden, a hideg víz és a törés. És inkább most ne is nyúljon hozzá, majd lenyugszik. Mert hogyan fogok szerdán dokiinterjút csinálni, beszédkészség nélkül? Jaj. Nagyjából ennyi tölti ki az agyamat, meg anyám állapota. Nem is egy, hanem két héttel lennék öregebb.

Meg aztán itt van ez az influenza kérdés, egyre idegesítőbb ez a hiszti, annyi szar ellen beoltatja magát az ember, pedig egy részét kevésbé van esélye elkapni, mint a H1N1-et, szóval meggyőztem magam, függetlenül a heves tiltakozásoktól, hogy testületileg beoltatjuk magunkat. Emlékeimben élénken él még idén február, amikor Gy-vel egyszerre dőltünk ki, így senki nem tudta teljes emberként ápolni Andrist, aki kezdte a betegséget, és ő ugyan már jobban volt, de minket mégsem ápolt senki, öt napig voltunk lázasak és 6 órás turnusokban éltünk. Ráadásul Panna megúszta, ami tök jó, de hurcolni kellett suliba is. És tisztán emlékszem arra is, amikor még nyoma nem volt a disznóvésznek, hogy kijelentettem: soha nem megyek neki a télnek influenza oltás nélkül, mert nagyon szívtunk vele.