A hátsó hűtő egyszer életre fog kelni. Általában két dolog miatt megyek hátra. Hogy kivágjam a macskát, valamint, hogy enni adjak neki. Anyám meg valami perverz élvezetet lel abban, hogy a kajákat kicipeli a ház eldugott hűtőjébe, a gondok meg ebből adódnak. Egyrészt nem emlékszem, hogy anyám mikor volt itt utoljára, másrészt ritkán nyitogatom a frigót. Tulajdonképpen most sem kellett volna, csak kerestem macskakaját, de vesztemre összenéztem egy tupi edénnyel, valamint két fazékkal. Még csak ötletem sincs, hogy mióta lehetnek ott, és hogy kik. Napok óta gondolkodom, hogy ki kéne dobni a dolgokat, de basszus nem merem kinyitni a hűtőt. Komoly félelmeim vannak, hogy mivel fogok összenézni. Mintha a tupiban az elmúlt hónapok összes szara benne lenne és ha kinyitom, rámugrik majd, megesz és maga alá gyűr. Nesze, edd meg, amit főztél, és zöld maszlagok fognak fölfalni a ház hátsó részében, mint élő bizonyosság, hogy életképtelen és elbukott is vagyok.